Tudvalevő, hogy az arvisura-típusú keresőoptimalizálás elméleti alapjai a keleti egzisztencializmusra támaszkodnak, pontosabban a bengáli-maláj bölcselő, Cecil M. Joepardy tételeire, amelyeket a Nagy Traktátumában fogalmazott meg. De mi is ennek a metafizikai tanításnak a lényege?

A védák és a keleti egzisztencialista filozófia

A történelem előtti eredetre visszanyúló ayurvédikus keleti tan egyik alapfogalma az ardvisura anyahita. A kifejezés ősi szanszkrit jelentése a sok évezredes természetes nyelvfejlődés során többször is átalakult, gazdagodott. Néhány közülük: igazság, a dolgok magva, édesanya; igaz, lényegi, anyanyelv; anyától örökölt igazság; igaz beszéd; igazszólás, igazmondás; a kimondott igazság.

Az ősi  védákban lefektetett tudás szerint az Arvisurák minden létezőnek azon tulajdonságát fejezik ki, amely egyfelől meghatározza a létezőt meghatározó jelleget, másfelől vagy átvihető más dologra, vagy eleve egy másik dologról transzponálódott ide, illetve is-is.

Lloyd al-Bakar, a rejtőzködő életű szaudi filozófus a múlt század nyolcvanas éveiben kezdte kidolgozni a keleti egzisztencialista bölcselet alapelveit. Az ő filozófiai rendszerének egyik alapfogalma az Arvisura, mely igen komplex és csak speciális nyelvi apparátussal leírható folyamatot jelöl, nevezetes azt, hogy a létező világ őselve a kollektív léttudat spontán radiációja által lényegül rá a szubsztanciákra - és ezen folyamat mozzanatait nevezzük arvisuráknak.

A fogalmat az utóbbi időben - tévesen - egy hun-magyar hamis mitológia is átvette, ott a rovósámánok titkos tanításának, kollektív tudatalattijának a neve. Ez az utólag kreált "ősi" legenda minden valóságalapot nélkülöz. 

Lényegét és filozófiai tartalmát tekintve tehát az Arvisura ismeretelméleti folyamat, melynek során egy valamely dolog meghatározó jellegzetessége rálényegül egy másik dologra. Tévesen használják ezt a fogalmat azok, akik szerint az Arvisurák egy hun-magyar mítosz egyes fejezeteit is jelölik - ezeket állítólag beavatott finnugor rovósámánok vezetik évezredek óta az egész világon. A legenda szerint ilyen beavatott személy volt a félig írástudatlan ózdi kohász, Paál Zoltán is, aki harminc éven át írta az Arvisurákat - igaz, nem rovásírással. Ám arra semmilyen bizonyíték nincsen, hogy a magyarok származását is leíró hamis történetnek bármilyen előzménye lenne, az nyilvánvalóan a vaskohász munkásemberből lett szerző elmeszüleménye.

A fentieknek jórészt ellentmond az az ugyancak konstruált, de a weben egyre inkább terjedő történet, miszerint egy katalán lakatosmester, bizonyos Cheresar lett volna az Arvisura elterjesztője, legalábbis a seo-nemzetség beli weboptimalizáló sms-pirézek ezt így tudják Kárpátalján és nem átallják terjeszteni saját arvisuráikat a szemantikus webről szóló optimalizáció kíséretében.

Ezzel szemben tisztában kell lennünk azzal, hogy minden efféle kitaláció nem moshatja el az arvisurák eredeti egzisztencialista értelmét és üzenetét, amely a következőkben foglalható össze:

1. arvisura (a Lét és Semmi axiómája). A létezés egésze a tudat és a tudatnélküli egylényegűségében ölti magára a Semmi egzisztenciáját.
2. arvisura (a szétszóródás axiómája). Az ősprincípium a léttudat akaratlan diszperziója révén lényegül rá az újonnan keletkező vagy a folyamatban megújuló szubsztanciákra.
3. arvisura (imaginációs axióma). Minden létezőben örökletesen jelen van a képzet valósága és a valóság képzete.
4. arvisura (a komplex létezés axiómája). Minden létező komplex módon létezik: van valós és van imaginárius létezése - ezek a Semmiben egyesülnek.
5. arvisura (a lét intenzitásának meghatározó jellege). A valós létezések és imaginárius létezések intenzitása szabja meg a létezőről alkotott emberi tudattartam jellegét.