Tudvalevő, hogy az arvisura-típusú keresőoptimalizálás elméleti alapjai a keleti egzisztencializmusra támaszkodnak, pontosabban a bengáli-maláj bölcselő, Cecil M. Joepardy tételeire, amelyeket a Nagy Traktátumában fogalmazott meg. De mi is ennek a metafizikai tanításnak a lényege?

A védák és a keleti egzisztencialista filozófia

A történelem előtti eredetre visszanyúló ayurvédikus keleti tan egyik alapfogalma az ardvisura anyahita. A kifejezés ősi szanszkrit jelentése a sok évezredes természetes nyelvfejlődés során többször is átalakult, gazdagodott. Néhány közülük: igazság, a dolgok magva, édesanya; igaz, lényegi, anyanyelv; anyától örökölt igazság; igaz beszéd; igazszólás, igazmondás; a kimondott igazság.

Az ősi  védákban lefektetett tudás szerint az Arvisurák minden létezőnek azon tulajdonságát fejezik ki, amely egyfelől meghatározza a létezőt meghatározó jelleget, másfelől vagy átvihető más dologra, vagy eleve egy másik dologról transzponálódott ide, illetve is-is.

Lloyd al-Bakar, a rejtőzködő életű szaudi filozófus a múlt század nyolcvanas éveiben kezdte kidolgozni a keleti egzisztencialista bölcselet alapelveit. Az ő filozófiai rendszerének egyik alapfogalma az Arvisura, mely igen komplex és csak speciális nyelvi apparátussal leírható folyamatot jelöl, nevezetes azt, hogy a létező világ őselve a kollektív léttudat spontán radiációja által lényegül rá a szubsztanciákra - és ezen folyamat mozzanatait nevezzük arvisuráknak.

A fogalmat az utóbbi időben - tévesen - egy hun-magyar hamis mitológia is átvette, ott a rovósámánok titkos tanításának, kollektív tudatalattijának a neve. Ez az utólag kreált "ősi" legenda minden valóságalapot nélkülöz. 

Lényegét és filozófiai tartalmát tekintve tehát az Arvisura ismeretelméleti folyamat, melynek során egy valamely dolog meghatározó jellegzetessége rálényegül egy másik dologra. Tévesen használják ezt a fogalmat azok, akik szerint az Arvisurák egy hun-magyar mítosz egyes fejezeteit is jelölik - ezeket állítólag beavatott finnugor rovósámánok vezetik évezredek óta az egész világon. A legenda szerint ilyen beavatott személy volt a félig írástudatlan ózdi kohász, Paál Zoltán is, aki harminc éven át írta az Arvisurákat - igaz, nem rovásírással. Ám arra semmilyen bizonyíték nincsen, hogy a magyarok származását is leíró hamis történetnek bármilyen előzménye lenne, az nyilvánvalóan a vaskohász munkásemberből lett szerző elmeszüleménye.

A fentieknek jórészt ellentmond az az ugyancak konstruált, de a weben egyre inkább terjedő történet, miszerint egy katalán lakatosmester, bizonyos Cheresar lett volna az Arvisura elterjesztője, legalábbis a seo-nemzetség beli weboptimalizáló sms-pirézek ezt így tudják Kárpátalján és nem átallják terjeszteni saját arvisuráikat a szemantikus webről szóló optimalizáció kíséretében.

Ezzel szemben tisztában kell lennünk azzal, hogy minden efféle kitaláció nem moshatja el az arvisurák eredeti egzisztencialista értelmét és üzenetét, amely a következőkben foglalható össze:

1. arvisura (a Lét és Semmi axiómája). A létezés egésze a tudat és a tudatnélküli egylényegűségében ölti magára a Semmi egzisztenciáját.
2. arvisura (a szétszóródás axiómája). Az ősprincípium a léttudat akaratlan diszperziója révén lényegül rá az újonnan keletkező vagy a folyamatban megújuló szubsztanciákra.
3. arvisura (imaginációs axióma). Minden létezőben örökletesen jelen van a képzet valósága és a valóság képzete.
4. arvisura (a komplex létezés axiómája). Minden létező komplex módon létezik: van valós és van imaginárius létezése - ezek a Semmiben egyesülnek.
5. arvisura (a lét intenzitásának meghatározó jellege). A valós létezések és imaginárius létezések intenzitása szabja meg a létezőről alkotott emberi tudattartam jellegét.

A nemzetközi sikereket is maga mögött tudó Liszt-díjas zongoraművésznö, Bodolay Klára hívta fel a figyelmünket az Arvisura zenei értelmezésére. Eszerint:

Arvisurák - az ősi eredetű pentaton hangskála Kempelen Farkas által főleg elméletben kidolgozott modern variációi, amelyeket manapság - az ő teóriájától teljesen függetlenül, de abban lefektetetteknek megfelelően - leginkább a pánsíp hangját utánzó szintetizátorok hangolásában vagy más elektromos hangszerek skála-modulációiban fedezhetünk fel. A Arvisura-típusú pentaton skála jellemzője a nagyfokú variabilitás, amely az eredeti ötfokúságtól való eltérés széles lehetőségeit foglalja magában - ezek a variációs és modulációs lehetőségek olyannyira nyitottak, hogy olykor a hangzásokban gyakorlatilag felismerhetetlen az eredeti ősmagyar pentatónia, annak meglétét csupán elméleti megközelítéssel lehetséges kimutatni.

A felfedezés roppant izgalmas és külön kutatómunkát igényelne például annak kiderítése, hogy a Moog-szintetizátor vagy a Hamond-orgona programozói Kempelen Farkas korszakos kutatási eredményeinek ismerete nélkül hogyan jutottak el ugyanazokig a modulációs sorozatokig, illetve az ezeket előállító matematikai algoritmusig, mint a Mária Terézia udvarában munkálkodó magyar tudós polihisztor.

Nem kevésbé figyelemre méltó az adott forrás másik állítása: 

Arvisura - a pentaton skálamodulációk mögött álló filozófiai rendszer, amelynek alapjait Kempelen kutatásai nyomán a lív származású Alberd Yollaka finn nyelvész fektette le az 1990-es években. A finnugrisztikai tudományok jeles professzora az altáji, a szamojéd és a finnugor népek zenei hagyományait vizsgálva jutott arra a sarkalatos megállapításra, hogy ezen népek hangzó és zengő kultúrájában ugyanaz az ősi szabályszerűség érvényesül akkor is, ha a zenei végeredmények lényeges különbségeket mutatnak. Az évezredek alatt kialakult bonyolult hangépítkezési megfeleltetések közös eredőjét nevezte el arvisurának és innen kapta nevét maga a bölcseleti rendszer is, amely lényegében a pentatón örökség 21. századi tudományos összegzése.

Mindez az Arvisura Tanítás univerzális voltát bizonyítja, így a zenei vonatkozású értelmezés és mind a mögötte álló matematikai apparátus, mind a ráépülő filozófiai rendszer mostantól az Arvisurák elidegeníthetetlen részét képezik.

A közismert pszichiáter és Kelet-szakértő, a keleti ember lelkivilágának, hitéletének, gondolkodásának és szellemi világának nemzetközileg is elismert kutatója, Dr. Kállay O. Béla, miután a szemantikus web iránti érdeklődésének engedve hosszú egyetemi tanulmányokat végzett és végül információelméletből is ledoktorált, 2006-ban Alberd Yollaka finn web-kutató elgondolására alapozva kidolgozta a korszerű keresőoptimalizálás Arvisura-elméletét. Ám munkája mindaddig nem nyert gyakorlati igazolást, amíg érvénybe nem lépett a Google Penguin 1.0 és főleg 2.0 Algoritmus.

Az ennek bevezetése utáni első tapasztalatok azonban igazolták a teoretikus rendszer helytállóságát és az úgynevezett Arvisura Metatéziseket át lehetett tenni a gyakorlatba.

Az Arvisura alapú SEO (keresőoptimalizálás) elmélete és gyakorlata (utóbbiak Arvisura Transzmutáció néven ismertek) lényegében a tartalmi alapú honlapoptimalizálás stratégiáját és taktikáját, teljes koncepcióját képezi. A teoretikus alapvetések és praktikus eljárások összességét nevezzük Arvisura Tanításnak.

Megjegyzendő, hogy az Arvisura szanszkirz eredetű szó és a védikus tanításban annak a hittételnek a neve, amely szerint bármilyen dolog (tárgy, jelenség, képzet, helyzet) alkalmas arra, hogy az emberi test, szellem és lélek egészségét szolgálja, betegség esetén gyógyulását elősegítse. A neves Kelet-kutató ennek a tételnek a mintájára alkotta meg a tartalmi keresőoptimalizálás alapjait. Mindezt Gyógykelet: Arvisura és Ayurvéda c. könyvéből tudjuk.