Az Igazszóló Pillangószív

arvisura-pillango.jpgA hindu mitikus folklór egyik legismertebb meséje az Igazszóló Pillangószív (Arvi Sura) címet-nevet viseli, amelyet magyarra, nem teljesen szabályosan Igazmondó Pillangószív-ként fordítottak le először 2006-ban, amikor egy blogger az első magyar SEO-versenyt indította és annak a pillangószív szó lett a Google-kulcsszava. E blog szerzője, mivel nevezni kívánt a versenyre, barátjához, Alberd Yollaka finn nyelvészhez, a szanszkrit nyelv és kultúra nagy ismerőjéhez fordult segítségért, aki rövid időn belül számára le is fordította az ősi indiai mesét a kis lepkéről, akinek a szíve mindig megsúgta az igazságot (innen a cím), de ez az igazság csak a szív hangján létezett, maga a pillangó kimondani-elmondani már nem tudta. Az igazat szóló szívvel rendelkező mesefigura így lett a keresőoptimalizáló verseny emblémájává.

A mese a hozzáértők szerint a védikus gondolkozás és a brahmanizmus jegyeit viseli, messze túlmutat elsődleges jelentésén.

A későbbi meseinterpretációkban ez a jelentés részben elveszett, az új fordítások már Igazmondó Pillangót emlegetnek, holott a lényeg éppen az, hogy a kis lepke nem mondja ki az igazat sohasem, csak a szíve súgja neki, tehát nem az igazszóló, hanem csupán a szíve.

A metafizikai jelkép szerepét játszó mesefigura szanszkrit nevét később más területeken is felhasználták, olykor egészen meglepő módon.

Lloyd al-Bakar arab matematikus például a prímszámokkal kapcsolatos hipotézisének adta ezt a nevet (az Arvisura-sejtés), a madagaszkári kaméleonokat tanulmányozó magyar etológus, dr. Kállay Labord a "az időlegesen csak tojás formájában létező faj"-állapotot keresztelte el arvisurának. (Az év nagy részében ennek a kaméleonfajnak egyetlen fejlett példány sem él: a szülők sokkal hamarább elpusztulnak, semmint utódaik a tojásból kikelnének.) Bertolald L. Akay, japán származású amerikai kozmológus a fekete lyukak keletkezésével kapcsolatosan kidolgozott számításokban alkalmazta az Arvisura-állandót. 

Bodolay Klára zaneesztéta a Pánsíp sípjainak ősi pentaton hangolásában felfedezhető törvényszerűséget nevezte el Arvisurának. Pontosabban: szerinte az ősi Arvisura az a közös zenei alapfok, amelyet az európai, sőt, az euro-atlanti térségben élő népek a maguk zenéjében egyfelől kialakítottak, másfelől továbbvariáltak. E tekintetben az arvisurák egyszerre a közös hagyomány szimbólumai, és egyszerre a szétfejlődés vektorai: a közös ősi skálából így kristályosodtak ki például a modern elektronikus zene pszeudo-dodekafon hangzásai. Az arvisura állítólag Schönberg és Stockhausen munkásságában is fellelhető.

A kis hindu pillangó neve azonban nem csupán a zeneelméletben lett egy fontos szakkifejezés. Némileg ennél is meglepőbb (legalábbis a hindu eredet ismeretében), hogy jóval a szónak 2006-os megjelenése előtt bizonyos Paál Zoltán amatőr író és még amatőrebb őstörténet-kutató Arvisurák néven kezdte írni a hun-magyar-palóc nép közös eredetmítoszát. Szerinte a magyarok "természetesen" a Szíriusz térségéből érkeztek, majd az elsüllyedt Atlantiszon éltek és a hunokkal közös ősanyjukat Anyahitának hívták (ami szintén india név, anjahítá-nak kell ejteni, teljesen véletlen, hogy a magyar anya szó betűképe benne foglaltatik.)

Ismeretes továbbá az Arvisura a védikus asztrológiában és a popart díszítőművészetben is.